Fogbeültetés a páciens nézőpontjából

A fogászati téma kissé eltér az Ambrózia blog témakörétől, mégis okom van rá, hogy most erről írok. Sajnos, még ma is kevesen tudják, hogy a fogak állapota erős kihatással van az arcbőr minőségére. Ez az egyik ok, amiért most ez a téma.

A másik ok ennél sokkal egyszerűbb. Néhány nappal ezelőtt estem át egy fogbeültetés műtéten, ezért megkérdeztem kis közösségünkben, hogy érdekel-e valakit a téma. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy nem vagyok egyedül a fogászati problémáimmal.

Előre bocsátom, hogy a leírás ezzel a bejegyzéssel nem ér véget. Időről időre frissítem majd. Próbálom minden műtét, kezelés és kontroll után leírni, hogy mi történt. Így azok számára biztosítok egy „lélekben való felkészülést”, akik még előtte állnak.
Ha valamit esetleg kihagytam, vagy nem elég érthető, akkor azt hozzászólásban kérdezd meg nyugodtan. Próbálok pontosan válaszolni.

Mielőtt rátérnék saját élményeimre, szeretnék néhány szót ejteni a fogászati implantátumokról. Az orvosi szakszavakat többnyire kikerülöm. Ha túlságosan leegyszerűsítek valamit, akkor előre is elnézést kérek a szakmabeliektől.

Fogászati implantátum

Az implantátum egy titán csavar, ami a foggyökeret helyettesíti, ezért is hívják sokszor műgyökérnek. Ez kerül beültetésre a hiányzó gyökér helyére, majd erre kerül a fogpótlás, ami sokféle lehet. Az implantátum óriási előnye, hogy képes teljesen beépülni a csontba, tehát majdnem úgy viselkedik, mint az eredeti foggyökér. Másik előnye, hogy fémallergiásoknak is beültethető, nem okoz allergiás reakciókat.

Csontpótlás

A csontpótlásra akkor van szükség, amikor az eredeti csont nagy része lebomlott és nem helyezhető be az implantátum. Ez főként akkor fordul elő, ha egy fog régóta hiányzik. Sajnos, a csont, ha nincs terhelve, mert hiányzik a fog, akkor saját magától elkezd lebomlani. Ilyenkor nincs más lehetőség, mint a csontpótlás. Különösen érdekes, amikor ez a helyzet a felső fogsornál lép fel. Ebben az esetben az arcüreg alapját kell megemelni. Semmi pánik, ez sokkal szörnyűbb kimondva, mint amilyen valójában. Nálam éppen ez volt a helyzet.

Előkészítő műveletek

A fogbeültetést nyilvánvalóan megelőzte egy panorámaröntgen, egy konzultáció, és egyéb előkészületek. A panorámaröntgen néhány másodpercig tart és nem fájdalmas. Erre azért van szükség, hogy az orvos teljes egészében lássa a szájüregi állapotot. Ez alapján történik a tervezés.
A tervezés során elmondtam, hogy én mit szeretnék. Bár ez többnyire csak annyiból állt, hogy szép és egészséges fogakat szeretnék. Esetemben ez nem is olyan egyszerű, tekintve, hogy mennyire elhanyagoltam a fogászati kezeléseket az utóbbi években (évtizedekben). Belémkódolt félelmem a fogorvosokkal szemben makacsul távol tartott a rendelőtől. Ennek eredményeként kiderült, hogy 9 implantátumra és csontpótlásra van szükségem.

Ha újra húszéves lehetnék, másként csinálnám. De most már nincs mit tenni. A jelenlegi állapotot kell valahogy helyrehozni. Van ennek azért valami előnye is. Ha belegondolok, hogy néhány évtizeddel ezelőtt nem lett volna erre lehetőségem, akkor örömmel tölt el, hogy hová fejlődött az orvostudomány.

Az előkészületekhez visszatérve, a tervezést tulajdonképpen az orvos végezte, hiszen én laikusként nem tudtam, hogy mire van lehetőség és hogyan.

A következő művelet a fogkő eltávolítása volt. Erre mindenképpen szükség van a fertőzés elkerüléséhez. Az ultrahangos fogkő-eltávolítás egyáltalán nem fájt. A homokfúvás a végén kellemes narancsízű volt. Volt néhány fogam, ami konzerváló kezelésre szorult (fogtömés, gyökérkezelés). Ezeket nem részletezem, szerintem mindenkinek tömték már a fogát.
Mindezek után készen álltam a fogbeültetésre.

Fogbeültetés és csontpótlás

Gyönyörű májusi napon érkeztem a rendelőbe, és meglehetősen izgultam. Ha őszinte akarok lenni, inkább rettenetesen féltem. Mint később kiderült, erre nem sok okom volt, csak a fejemben léteztek a riogató lehetőségek. Megkaptam az érzéstelenítő injekciókat, majd a fejemre húztak egy steril sapkát és betakartak egy steril lepedővel. Ekkor már nem emelhettem fel a kezem, hogy minden steril maradjon.
Nem tudom, hogy mi milyen sorrendben történt, mert alig éreztem valamit. Szinte csak az orvos utasításaiból következtettem arra, hogy most éppen melyik részen dolgozik.
Az implantátum helyének a kialakítása egy fúróhoz hasonló eszközzel történt. Ennek a hangja valóban rémisztő volt, de csak enyhe rázkódást és nyomást éreztem, fájdalmat nem.

A csontpótlás érdekes érzés volt. A csontpótló anyagot az ínyen keresztül, közvetlenül az arcüregbe juttatta az orvos. Ezt csak abból tudom, hogy rám szólt, maradjak teljesen mozdulatlanul, mert most kerül be a csontpótló anyag. Érdekes érzés volt. Éreztem, hogy az arcüregemben történik valami, kicsit csiklandozott, de nem fájt.
Mindkét oldalon kellett csontpótlás, valamint hat implantátum került felülre. Az alsó implantátumokat máskorra halasztottuk. Az erőnlétem ezt kívánta meg.

Többször leírtam már, hogy a műtét teljesen fájdalommentes volt. Ez így igaz. Azt azonban meg kell említenem, hogy voltak kényelmetlenségek. Másfél-két órán keresztül nyitva kellett tartani a számat (nyilvánvalóan). Ez nem túl kellemes. Egy idő után már úgy éreztem, begörcsöl az állkapcsom és össze fog csattanni egy rossz pillanatban. A vége felé már minden perc kínos lassúsággal telt, komoly erőfeszítésembe került nyitva tartani a számat. Ez valószínűleg látszott is rajtam, mert akkor az orvos már nyugtatgatott, hogy nemsokára készen vagyunk, ne aggódjak. Még egy kis kitartás, és ehhez hasonló kedvességek.

A két csontpótlás és a hat fogbeültetés, érzéstelenítéssel együtt kb. két óra hosszat tartott. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan történt mindez. Persze a műtét második felében nem éreztem éppen gyorsnak, de valójában az volt. Egyszer csak az orvos végre kimondta a legszebb mondatot, amit akkor hallani akartam: Készen vagyunk!

Azonnal fel akartam ülni, és akkor jöttem rá, hogy borzasztóan fáj a fejem. Mint később kiderült, ez a görcsös feszültségtől volt, ahogy erőlködtem, hogy nyitva tartsam a számat. Holott elegendő lett volna lazán nyitva tartani. Most már ezt is tudom. A következőnél nem feszítem. Plusz az idegeskedés is biztos hozzájárult. Azonnal kaptam fájdalomcsillapítót a fejfájásomra, és jeget az arcomra. A fogorvosi székből végül nem keltem fel azonnal. Pihengettem még egy negyedórát, húsz percet, ezután mentem ki sétálgatni.

Fogbeültetés és csontpótlás utáni napok

Az utána következő napok tapasztalatai azok számára fontosak, akiknek csontpótlásra van szükségük. A fogbeültetés utáni állapot ennél lényegesen egyszerűbb.
Ezt onnan tudom, hogy egy közeli barátomnak két évvel ezelőtt volt fogbeültetése, csontpótlás nélkül. Számára nagyon egyszerű volt minden. Másnap még szedte a fájdalomcsillapítót, aztán ennyi volt. Se duzzanat, se kellemetlenség. Szinte azonnal felkerülhetett az ideiglenes fogpótlás. Tehát, ha csak fogbeültetésre van szükséged, akkor elegendő két nap szabadságot kivenned, és nincs szükség különösebb előkészületekre.

Csontpótlás esetén kicsit bonyolultabb a helyzet. Feldagadt az arcom (az orvos ezt aranyosan csak duzzanatként emlegette). Valójában akkora lett, mint egy kilós kalács. Szörnyen néztem ki. Még jó, hogy semmilyen programot nem terveztem ezekre a napokra. Riva lányom intézte a bevásárlást, mert az utcára se mertem kimenni.
Nemcsak feldagadt, de be is zöldült kicsit, és nagyon feszített az arccsontom. Győzködtem magam, hogy ez a gyógyulás jele és ennek örülnöm kell. Ez nem mindig ment. Sokat jegeltem és sűrűn öblögettem langyos kamillateával (előírás szerint).

Nem kell megijedni, túl lehet élni, csak érdemes rá felkészülni. Be kell tárazni pépes ételekből, mivel a rágás lehetetlen. Nem is ajánlott az állkapocs sűrű mozgatása. Ebből adódóan a beszéddel is takarékoskodni kell. (Házastársaknak kifejezetten előnyös.)

Végül a harmadik napon elkezdett látványosan javulni a helyzet. Már nem úgy néztem ki, mint aki egész almákat tart a szájában, és a kellemetlen feszülés is csökkent. Többen jeleztétek, hogy a csontpótlás miatt nem álltok neki az egésznek. Szeretném tudatosítani mindenkiben, hogy egész magas a túlélési arány (100%). Nem fáj olyan rettenetesen utána, inkább kellemetlen. A változás az, amire fel kell készülni. Meg kell tervezni a 4-5 nap otthoni tartózkodást, előre kell vásárolni, és „le kell rázni” a kedves látogatókat, telefonálókat.

Van előnye is ennek a néhány napos kényszerszabadságnak. Végre elolvastam egy csomó könyvet, amelyek már régóta az ágyam mellé voltak készítve. Prímán lehet fél kézzel lapozni (fél kézzel jegelni). Ráadásul, tíz év óta először végre alaposan kipihentem magam. Riva lányom rengeteget segített. Elkészítette a turmixokat, elvégezte a bevásárlást és házimunkát. Ugyanis hajolni és emelni egyáltalán nem szabad. Jól is esett ez a néhány nap tehermentesítés.

Itt tartok most. Következő lépés lesz a varratszedés, kontroll, majd azután az alsó implantátumok beültetése. Néhány szót szólnék még az orvosról, aki a műtétet végezte. A műtét a Bátorfi Fogászaton történt, dr. Bátorfi Béla végezte. Ő az egyik legnevesebb implantológus kis hazánkban, sőt egész Európában. Nem véletlenül. Első kézből tapasztaltam meg azt a magabiztosságot, szakértelmet és rutint, amit nem lehet szavakkal leírni. Ahogy a keze alá kerülsz, egyszerűen érzed. Nincsenek felesleges mozdulatok, időhúzás vagy tétovázás. Bár nem vagyok szakértő a kérdésben, de pontosan érzi az ember, ha egy profi foglalkozik vele.