Nőnapon mindig kissé furcsán érzem magam, mert akaratlanul is felrémlenek előttem gyerekkorom „kommunistaízű” ünneplései. Kötelező képeslapkészítés és hervadt egyenvirágok, stb.
Ehhez társul egy beszélgetés, melyet két nappal ezelőtt hallottam. Az utcán, egyik férfi éppen sorba állt a virágüzlet előtt, miközben a barátja nagy hangerővel hangoztatta, hogy elvből nem köszönti meg a feleségét nőnapon, mert ő nem ünnepel kommunista ünnepeket. Magamban elmosolyodtam azon, hogy a férfi fejében lévő félreértések milyen klasszul illeszkednek az én érzéseimhez. Holott ez nem más, mint a generációnk téves beidegződése.
A helyzet az, hogy a nemzetközi nőnap tényleg nemzetközi. Semmi köze a kommunizmushoz. Nézzük csak meg kicsit közelebbről, honnan ered ez az ünnep.
A nőnap története
Nem egyetlen esemény révén alakult ki a nőnap. Ennek ellenére nem írom le az egész történetet, mert nem ezt tartom a leglényegesebbnek. A nőnap a munkásmozgalom fejlődésével van összefüggésben. Mégis még mindig azt mondom, hogy nem kommunista ünnep.
1857. március 8-án New York-ban a textiliparban dolgozó nők tüntettek a jobb munkakörülményekért és a magasabb fizetésért. Nem akartak mást, csak ugyanolyan fizetést, mint amit a férfiak kapnak hasonló kapacitást igénylő munkáért. Ennek fényében azonnal világossá válik, hogy sokkal inkább szólt ez a tüntetés az egyenjogúságról, mint a kommunista elvekről. Jó ideig eltartott, mire a küzdelem mutatott némi eredményt.
1909-ben tartották meg először az USA-ban a nemzetközi nőnapot. Majd egy évvel később került terítékre a nők választójogának kérdése.
1911-ben Ausztria, Dánia, Németország és Svájc is csatlakozott a mozgalomhoz a nőnap megünneplésének formájában. Visszatérve az előző gondolathoz, a felsorolt országoknak semmi köze nincs a kommunizmushoz.
Amiért mégis ez az érzés merül fel bennünk, az valószínűleg az oroszországi eseményeknek köszönhető.
1917-ben Oroszországban nők tüntettek, majd négy nappal később II. Miklós cár lemondott és polgári kormány alakult. A tüntetés időpontja – március 8. – lett a végleges dátuma a nőnapnak, melyek szovjet mintára 1948-tól mi is kötelezően ünnepeltünk.
Tudom, hogy egy érzést nem lehet észérvek alapján kiirtani magunkból, de mégis megnyugtató tudni, hogyan alakult ki ez az egész.
Tehát Hölgyeim, a mi dolgunk, hogy élvezzük a nő-létet és fogadjuk az elismerést március 8-án. Megérdemeljük!
Én szeretem a nőnapot ,mindegy ,hogy mihez kötjük kommunizmus vagy nem.Miért baj ha a barátok jó ismerősök találkoznak felköszöntik egymást mármint a hölgyeket,beszélgetnek? Sokkal jobb mint amikor a Facebookon látom „köszöntöm az összes nőismerősömet ,vagy az összes Zoltán,Judit vagy akármi ismerősömet!!!!Már annyi energiát sem fektetünk a barátainkba hogy esetleg személyre szóló üzenetet küldjünk!
Tisztelettel
Amália