Írok most a koreai fürdőszobáról, tisztálkodási szokásokról, mert ez egy külön fejezetet érdemel. Koreai utunk során barátnőnk, Lee rokonainál szálltunk meg több városban is, így volt alkalmunk tapasztalatot gyűjteni.
A koreai fürdőszoba nem más, mint egy nagy zuhanyozó. Ez azt jelenti, hogy zuhanykabin nem létezik, A falon van a zuhanyozó csap, amely levehető, és zuhanyozás közben az egész fürdőszoba ázik.
A fürdőszobapadlón egy központi lefolyó van, ahol lemegy a víz. A család tagjai különböző időpontokban zuhanyoznak, így gyakorlatilag állandóan vízbe lép az ember, ha kimegy WC-re vagy a mosdóhoz akar menni.
Emiatt rendszeresítve van egy műanyag papucs a bejárati ajtónál közös használatra, aki oda belép, az belebújik, hogy ne legyen vizes a lába (mert ugye az egész lakásban szigorúan csak mezítláb lehet közlekedni).
Miután lezuhanyozott az ember, egy kéztörlő nagyságú törölközőbe megtörölközik, mert ennél nagyobb méretű törölközőt nem használnak.
A kéztörlő utána megy egyenesen a szennyesbe, mivel egy törölközőt a koreaiak kétszer nem használnak. Egyszer sikerült csak megmentenem a törölközőmet a vendéglátó háziasszony elől, úgy, hogy magammal vittem a hálószobába. De másnapra már ott is megtalálta, és bedobta a mosásba.
Mosás: minden háztartásban van egy óriási űrtartalmú mosógép. Az egyik rokon, akinél laktunk, szingli zongoraművésznő volt, és az ő mosógépe is ekkora kapacitású volt. Csak akkor indítja be a mosást, ha a dob teljesen megtelik (mondjuk a szennyes háromnegyed részét a törölközők teszik ki). A szárítógép nincs elterjedve, a rengeteg mosott ruhát egy külön helyiségben lévő, több méter hosszú fregolira akasztják, ez egy üvegablakos teraszon van. A ruhák 3 napig száradnak a páradús levegő miatt.
Hozzátartozik még a fürdőszobához a high-tech WC, melynek kezelése túlságosan bonyolultnak tűnt, így nem tanultuk meg, bár barátnőm egyszer megnyomott egy gombot, minek következtében fröcskölni kezdett kifelé a víz a WC-kagylóból a fürdőszobapadlóra, és alig bírtuk leállítani.
Komoly gondot szerencsére ezzel nem okoztunk, mivel a padló a zuhanyozás miatt már amúgy is vizes volt:) WC-ülőke-melegítő, elöl-hátul intim-mosó, fertőtlenítő, meg még ki tudja milyen funkciók voltak rajta.
Ha már a WC-nél tartunk, meg kell jegyeznem, hogy nyilvános WC-kel nagyon jól el van látva az egész ország, 100 méterenként talál az ember ingyenes, tiszta WC-t WC-papírral (!!). A koreaiak nyilvános helyen a “pottyantós” megoldást preferálják, roggyantott térddel a luk felett, de a turisták kedvéért minden helyen van angol WC is. Zöld, illetve piros lámpa jelzi az ajtókon, hogy melyik WC szabad. Előkelőbb helyeken öntisztító WC-kagyló is van, amely gombnyomásra tiszta nylonnal bevont ülőkét forgat ki.
Visszatérve a fürdőszobára, mérleget egy helyen sem találtunk, pedig szerettük volna megmérni magunkat, mivel állandóan tömtek minket a vendéglátóink. A zongoraművésznőnek szerencsére volt valahol a szekrény hátuljába eldugva egy mérlege, mert ő is csak ritkán mérte a testsúlyát. A hölgy reggelenként a mosdónál szépítkezett, sminket nem nagyon használt, (nem is volt rá szüksége, annyira szép bőre volt), viszont minden reggel felragasztotta a műszempilláját, mivel a koreai nőknek szinte egyáltalán nincs szempillája.
Furcsa és egyben érdekes is volt megtapasztalni ezeket a körülményeket.
Írta: Dorkó Helga
Jaj, de jó volt alvasni az élményeket.
Köszi!!
Csilla
Helgának köszönjük, hogy rászánta az idejét és energiáját, hogy leírja nekünk az élményeit.